A mellkasi gerinc osteochondrosisa

hátfájás mellkasi osteochondrosisban

Mellkasi osteochondrosis esetén gyakran szenvednek a gerincvelő területeihez kapcsolódó szervek, amelyek az érintett mellkasi régió szintjén és alatta helyezkednek el. A gerinc normális aktivitásának megsértése a karok, lábak és a törzs egészének mozdulatlanságához, a kismedencei szervek, a légzőizmok és a belső szervek diszfunkciójához vezet.

Az osteochondrosis a gerinc degeneratív-dystrophiás betegsége, amely a csigolyaközi porckorongok változásán alapul, és a szomszédos csigolyák és csigolyaközi ízületek kóros folyamatában vesz részt a teljes ínszalaggal.

A gerinc anatómiájának jellemzői

A gerincoszlop mobilitása és stabilitása, rugalmassága és rugalmassága nagymértékben függ a csigolyaközi porckorongoktól, amelyek a csontok közötti porcos kapcsolat egyik fajtája, és erős kötést biztosítanak a szomszédos csigolyák testei között. Az intervertebralis lemezek teljes hossza a gerincoszlop hosszának egynegyede.

A porckorongok legfontosabb funkciója a csigolyák függőleges terhelésének csökkentése. A lemez három részből áll:

  • hialinlemezek (szorosan szomszédosak a csigolyákkal);
  • nucleus pulposus (kitömi a lemezek közötti rést);
  • rostos gyűrű (kívülről veszi körül a sejtmagot).

A sejtmag porcsejteket, szorosan összefonódó kollagénrostokat és kondrint (proteoglikánokat) tartalmaz. A porckorongok elülső felületét az elülső hosszanti ínszalag borítja, amely szorosan össze van kapcsolva a csigolyákkal, és szabadon átbillen a porckorongokon. A hátsó hosszanti szalag szilárdan össze van olvadva a porckorong felületével, és a gerinccsatorna elülső falát alkotja. A csigolyaközi porckorongnak nincs saját vérellátása, ezért a csigolyatestekből diffúzió útján érkező anyagokkal táplálkozik.

A függőleges terhelések eloszlása a gerincoszlopban a porckorongok rugalmas tulajdonságai miatt következik be. A nyomás hatására a nucleus pulposus kitágul, és a nyomás újra eloszlik az annulus fibrosusban és a hyalin lemezekben. Mozgás közben a mag az ellenkező irányba mozog: hajlításkor - a domborúság felé, hajlításkor - előre. Amikor a gerinc mozog, az izmok, szalagok és porckorongok is részt vesznek a munkában. Ezért az egyik láncszem megsértése a teljes kinetikai lánc megsértéséhez vezet.

A betegség kialakulásának okai és mechanizmusa

Az osteochondrosis kialakulásában különleges szerepet játszik a gerincre gyakorolt mechanikai hatás. Kedvezőtlen statikus és dinamikus terhelések hatására a nucleus pulposus fokozatosan elveszíti rugalmas tulajdonságait (a poliszacharidok depolimerizációja következtében), kiemelkedéseket és szekvesztereket képez.

A porckorong degeneráció folyamatát genetikai hajlam befolyásolja, amely a hát neuromuszkuláris apparátusának változásait, a glikozaminok szerkezetének megváltozását és a kollagénrostok eloszlásának megsértését okozza a porckorongban. A genetikai tényező a legfontosabb a mellkasi osteochondrosis előfordulásakor, fokozott funkcionális aktivitás mellett.

A gerinc degeneratív elváltozásainak kialakulásának kockázati tényezői közé tartoznak a porckorongok anatómiai jellemzői, amelyek az evolúció tökéletlenségei. Az egyik ilyen jellemző a szerkezetek táplálkozási jellemzői. Az emberi testben a lemez rosszul perfundált szövetekből áll. Az erek elzáródása már gyermekkorban megtörténik. A táplálkozás után az anyagoknak a véglemezeken keresztül történő diffúziója miatt következik be.

A tápanyagok bejutásának serkentője egy adagolt terhelés, amely kizárja a statikus testhelyzeteket és a nagy stresszt. A fizikai inaktivitás a mellkasi osteochondrosis egyik vezető kockázati tényezője. Ezért a rendszeres testmozgás fontos megelőző intézkedés.

A mikroszkopikus szerkezet sajátossága - néhány sejt - csökkenti a lemezkomponensek regenerációs képességének intenzitását és a helyreállítási sebességet. Anatómiai jellemző a porckorongok gyengesége és erősségének hiánya a hátsó szakaszokban. Ez hozzájárul az ék alakú lemezek megjelenéséhez az alsó mellkasi és ágyéki régiókban.

Az osteochondrosis kialakulásában nagy jelentőséget tulajdonítanak az involúciós változásoknak. Az aktívan degeneratív változások 30 év után növekedni kezdenek. A koronghoz szükséges komponensek (glükózaminoglikánok) szintézise folytatódik, de minőségük romlik. Csökken a hidrofilitás, nő a rostosság, megjelenik a szklerózis.

Az intervertebralis lemezek degenerációjának szakaszai:

  1. elhúzódó tünetmentes lefolyás, degeneratív változások az intradiszkális komponensekben, a mag elmozdulása a lemezen belül;
  2. a mellkasi osteochondrosis kifejezett radikuláris tünetei, a gerincvelő összenyomódása, a nucleus pulposus kiemelkedése (kiemelkedés, 1 fok);
  3. porckorongszakadás sérv kiemelkedéssel (sérv, 2. fokozat);
  4. degeneratív változások az extradiszkális komponensekben (3. fokozat).
hátfájás mellkasi osteochondrosisban

A kóros kiemelkedés különböző szinteken (nyaki, mellkasi, ágyéki) összenyomja az ideggyökereket, az ereket vagy a gerincvelőt, ami meghatározza a klinikai képet.

A mellkasi gerinc mobilitásának korlátozása, amely a mellkas jelenléte miatt következik be, hozzájárul a csigolyaközi lemezek legkisebb traumájához, és ezáltal az osteochondrosishoz. A fiziológiás mellkasi kyphosis hozzájárul a test felső felének súlyának a csigolyák oldalsó és elülső szakaszaira történő újraeloszlásához. Ezért a gerincoszlop elülső és oldalsó felületén csigolyaközi herniák és osteophyták képződnek. A hátsó osteophyták és sérvek rendkívül ritkák.

Az osteochondrosis hozzájárul a csigolyaközi nyílások szűküléséhez, valamint a gerincvelő és a szimpatikus rostok gyökereinek összenyomódásához. A szimpatikus rostok a gerincvelő szürkeállományából származnak, majd csomópontokba gyűlnek össze, ahonnan az összes belső szervbe jutnak. Ez ahhoz a tényhez vezet, hogy a mellkasi osteochondrosis a tipikus neurológiai rendellenességek mellett a belső szervek (vegetatív, vazomotoros, trofikus) diszfunkciójához és a szomatikus betegségek utánzásához vezet. A mellkasi lemezek osteochondrosisának ez a jellemzője megmagyarázza a diagnózis és a megfelelő kezelés felírásának nehézségeit.

A mellkasi osteochondrosis tünetei

A mellkasi osteochondrosis jellemzőbb az ülő életmódot folytató emberekre. Ugyanakkor az adagolt terheléseknek nincs stimuláló hatása a gerincre, ami hozzájárul a lemez helyreállításának megzavarásához. A betegségek olyan embereknél alakulnak ki, akik hosszú ideig dolgoznak számítógépen, görnyednek stb. az ilyen embereknek önállóan kell terápiás gyakorlatokat végezniük.

A mellkasi osteochondrosis leggyakrabban tompa fájdalmakkal, ritkábban fájdalommal és égéssel nyilvánul meg. A fájdalom a lapockák között lokalizálódik. A pácienst a mellkas összenyomásának érzése zavarja. A mellkasi csigolyák tüskés folyamatainak tapintásakor helyi fájdalom észlelhető, amely a gerincet érő tengelyirányú terhelésekkel, mély belégzéssel és a test fordulataival fokozódik.

Számos betegnek éles fájdalmai vannak a lapocka és a mellkas alsó részén (posterior costalis szindróma). Ez a tünet az alsó bordák elmozdulása következtében alakul ki. A fájdalom élesen növekszik a törzs forgatásakor. Gyakrabban a fájdalom szindróma hirtelen eltűnik.

Gyakran a mellkasi fájdalom övvé válik, ami megfelel az interkostális ideg lefolyásának. A megfelelő idegvégződés beidegzési zónájában az érzékenység megzavarodik, paresztéziák jelennek meg, és gyakran csökken a felületes és mély érzékenység. A hasi sajtó működésének lehetséges megsértése, a térd és a calcanealis ínreflexek megváltozása.

A belső szervek működésének megsértése akkor fordul elő, ha bármely ideggyökér 1-12 mellkasi szinten összenyomódik. A mellkasi régióban olyan struktúrák találhatók, amelyek felelősek a tüdő, a szív, a belek, a máj, a hasnyálmirigy és a vesék beidegzéséért. Ezért nincsenek csak a mellkasi osteochondrosisra jellemző jelek.

A betegség egy másik patológiára jellemző tünetekben nyilvánul meg:

  • nehéz légzés;
  • intenzív éjszakai fájdalmak;
  • "szív", anginás fájdalmak;
  • fájdalom az emlőmirigyekben;
  • fájdalom a jobb vagy bal hypochondriumban (kolecisztitisz és hasnyálmirigy-gyulladás tünetei);
  • fájdalom a torokban és a nyelőcsőben;
  • fájdalom az epigasztriumban, a hasban (gasztritisz, enteritis és vastagbélgyulladás tünetei);
  • szexuális diszfunkció.

Diagnosztika

A mellkasi osteochondrosis diagnózisában a legnagyobb érték a mellkas röntgenvizsgálata. A képen a csigolyaközi lemez magasságának csökkenése, a véglemezek szklerózisa, az osteophyták kialakulása látható.

A számítógépes tomográfia lehetővé teszi a csigolyák állapotának, a gerincoszlop ízületeinek, a gerinccsatorna méretének tisztázását, a sérv kiemelkedésének és méretének meghatározását.

A differenciáldiagnózis során gondosan össze kell gyűjteni az anamnézist, és össze kell hasonlítani a mellkasi osteochondrosis összes klinikai jelét más betegségek tüneteivel. Például: az osteochondrosisos szívfájdalmat nem szünteti meg a nitroglicerin, az epigasztrikus fájdalom nem jár táplálékfelvétellel, nem szezonális, minden tünet főleg este jelentkezik, és egy éjszakai pihenés után teljesen eltűnik.

Hogyan kezeljük a mellkasi osteochondrosist?

A mellkasi gerinc osteochondrosisának kezelése szinte minden esetben konzervatív. A terápia javallata a neurológiai rendellenességekkel járó zsigeri szindrómák túlsúlya. A fő ortopédiai kezelésnek a gerinc megfelelő vontatásának kell lennie:

  • aktív függőleges vontatás víz alatt;
  • passzív vízszintes vontatás ferde ágyban Glisson hurok segítségével 1-4 mellkasi csigolya szintjén károsodás esetén, hónaljhevederekkel 4-12 mellcsigolya szintjén sérülés esetén.

A gyógyszeres kezelés paravertebrális blokádok végrehajtásából áll novokain oldattal. A betegség súlyosbodásával fájdalomcsillapítókat és nyugtatókat használnak. Kifejezetlen fájdalom-szindróma esetén megengedett a fájdalomcsillapítókkal és gyulladáscsökkentő szerekkel ellátott kenőcsök otthoni használata.

Az akut jelenségek megszüntetése után a hát és az alsó végtag izmainak masszázsát alkalmazzák. A manuális terápia 1-3 fokos osteochondrosis esetén javasolt funkcionális blokádok kialakulása esetén. Különféle lehetőségeket tartalmaz a hátizmokra gyakorolt lágy és durva hatásokhoz.

A terápiás gyakorlat lehetővé teszi a gerinc minden részének adagolt terhelését, ami serkenti a helyreállítási folyamatokat. Az osteochondrosis gyakorlásának fontos feltétele a függőleges terhelések kizárása.

Fizioterápia: UHF kezelés, ultrahang, induktotermia, radon és fenyő-tűlevelű sófürdő. A fürdő szakaszában aktívan használják a víz alatti vontatást és a hidromasszázst.

A sebészeti kezelést ritkán alkalmazzák. A sebészeti beavatkozás indikációja a gerincvelő összenyomása egy kiesett porckorong töredék által.